Diszlexia

A diszlexia intelligencia szinttől független specifikus tanulási zavar, amely elsősorban az olvasással kapcsolatos képességek fejlődését érinti. A kialakulásában többféle öröklött és szerzett neurológiai sajátosság játszik szerepet.

A diszlexia leggyakoribb formája az olvasás tanulásának problémájával indul, amely később a szokásosnál lassabb olvasási képességben és gyenge helyesírásban marad meg felnőtt korban is. Ezt felszíni diszlexiának nevezi a szakirodalom.

Sokkal ritkább az úgynevezett mély diszlexia, amikor a beszédhangok betűkké fordítása nem működik.

A diszlexia előfordulási aránya nagyjából 15%, a mély diszlexia előfordulása viszont csupán 3-4%. Az előfordulási arány megítélése bizonytalan, mert a diszlexia nem betegség, amely határozottan kimutatható minden formájában, hanem az információk sajátos feldolgozása.

A mély diszlexia könnyen felismerhető, mert jól azonosítható a hiányzó fonológiai képesség (a betű-hang megfeleltetés).

A sokkal gyakoribb felszíni diszlexia esetében a hatékony kompenzációs technikák és a gyakorlottság elfedheti a diszlexia jeleit. Így kevesebb problémát okoz. Ez azt is jelzi, hogy gyakorlással és megfelelő technikákkal az olvasási zavar okozta nehézségek jól csökkenthetők.